1.rész-Emlékezés

Estefele járt mikor Inuyasha-ék megláttak egy fogadot.Inuyasha válon fogta Mirokut aki még mindig roszul volt.
- Lekéne pihentetni Mirokut.-szólt a fogadóra mutatva Kagome.
- Megtudod gyözni ??-nézett le Inuyasha Mirokura.
- Ahhoz még nem vagyok jól,hogy komolyan beszéljek nekik.-mondta a fiú.
- Akkor helyetesitse valaki most Mirokut.-futott elöre Shippo,hogy meghalgasák.
Kagome most Kema-ra nézett.
- Neeem!-szólt a lány-Erre nem vesztek rá!
Egy kis időn belül Kema kezében volt a szerzetes botja és egy kölcsön adott füzér a nyakában.
- Ah!-sóhajtott a lány majd bekopogott.-"Ezt még visza kapod Kagome"-gondolta.
Hamarosan kinyitodott a fogado ajtaja és egy férfi nézte furcsán vendégeit.
- Segiteni jöttünk,mert mesziről láttuk azt a nagy baljós felhöt a fogadod körül.-kezdte a lány.
- Persze,jöjjenek beljebb.-vezette be a fógados egy szobába a vendégeket és küldetett ételt nekik.
Kema odament Miroku mellé és lerakta a kölcsön kapott cucokat.
- Engem utánoztál az elöbb??-kérdezte egy kis mosolyt csalva magára Miroku.
Kema csak egy kis nem-et mondott majd ment beszélni a fogadosal.
Éjfél fele járt.Mindenki aludt,vagyis majdnem mindenki.Kagome kin a korlátnak dölve nézte az eget.
Hirtelen léptek zaja hallatszot.
- Nem tudsz aludni??-kérdezte a lány mögött Kema.
- Nem másról van szó.Miroku??-kérdezte Kagome.
- Holnapra kutya baja se lesz,kicseréltem a kötését,és már el is aludt ,mint a többiek.
- Emlékszel amikor idekerültünk,és hárman kezdtük el elöször gyüjteni az ék kő szilánkokat?-mosolygot Kagome.
Kema csak bologatott,neki is egy szép emlék volt.
- Mire akarsz kilyukadni??-kérdezte .
- Jaj milyen arcot vágtál mikor elöször megismertük Mirokut.
- Te milyen arcot vágnál ha megkérdeznék töled,hogy 'Meghatotta történetem??' aztán pedig 'Szeretném ha meghalnék szülnél nekem egy fiú gyermeket'.
- Tudom ez egy kicsit nagyon is meglepő,de az az arc!-fejezte be Kagome és ekkor hirtelen egy párna repült a fejének.- Megadom magam!-nevettek a lányok.
- Együt jöttünk,együt is megyünk!- ölelte meg Kema barátnöjét,majd ők is elaludtak.
Másnap reggel el is indultak és délre már az erdő elején voltak.
- Szélborda!-kiáltotta Inuyasha és megölte az őt támado szellemeket.
Ekközben egy palotában Naraku az egett kémleli.
- Szóval végzett a szellemeimel!-mondta majd egy nád ajtohoz nézett ,ahol egy ember árnya tünt fel.-Készen álsz?
- Igen Naraku.-szólalt meg az idegen.
- Megtudod ölni Inuyasha-t,Miroku-t sőt Sango-t is?
- Igen Naraku nagyúr.
Már lemenőben volt a nap,mikor Inuyasha felorditott dühében.
- Nem hiszem el!Miért nem sikerülelöcsalogatnom a Teszaiga igazi erejét!-orditotta.
- Talán szerencséd volt ma délelöt.-válaszolta a fáról Shippo.
- Szélborda!-irányitotta kard erejét Shippo-ra.De most sem sikerült előcsalogatni azt a hatalmas erőt.
- Mi van megakarsz ölni!-akadt ki Shippo.
- Azt mondtad szerencsém volt.-válaszolta nyugottan Inuyasha.
A lányok a forránál voltak,épp fürödni készültek.
- Biztos nem leskelödnek??-nézett aggodalmasan Sango.
- Nem hiszem,elmélyülten beszélgetnek.-válaszolta Kema és belement a vizbe.
- Ha aggodnunk kéne akkor is csak Miroku miatt!-legyintett Kagome és ő is belement a vizbe.
- Hát akkor jó.-követte Sango a két lányt.
- Mi az a seb a hátadon?-kérdezte Kagome.
- Az öcsémet megbabonázták és ő tette,Kohaku is szellem irtó volt ami töle nagy szó volt.-sóhajtott mosolyogva Sango.
- Sajnálom.-válaszolta Kema-" Szegény Sango".
- Nem szomorkodom anyira,hisz becsületben halt meg.Ti miért keresitek oly hosszu ideje az ék kő darabait??
- Tudod mi törtük össze.-magyarázkodott Kagome.
- És köteleségnek tartjuk,hogy össze gyüjtsük.-fűzte hozá Kema.
- Biztos egy szellemtől szereztétek vissza,de ami még különösebb,hogy egy papnőnek a reinkarnálciója vagytok,ami nem nagyon lenne furcsa,de
,hogy ketten vagytok!Az már különös.
- Ezt a részét mi se értjük.-válaszolta Kema.
- Honan van a papnői ruha ??- kérdezte Sango.
- Régen Kaede anyó adta,mikor az iskolai egyenruhámon úgymond szakadások voltak.-válaszolta Kema- De igy se könyitete meg az életem.
- Jól leselkedtek itt??-dobott Sango egy követ a bokorba majd mivel hangott nem hallot megnézte.
- Téves riasztás.-volt a lány Sango melett.
Ekkor meg mozdult valami és a fiúk jöttek.
- Lányok jól vagytok,zajt hallotunk??-kérdezte Inuyasha.
- Ti!-mondta dühösen a három lány és megüttögette öket.
Amig a lányok öltöztek a fiúk beszélgettek a tábortüznél.
- Pedig én nem is leselkedtem!-zsörtölödött makacsul egy pupal a fején Inuyasha.
- Igen most jok voltatok!-helyeselte Shippo- Még Miroku is jó volt.
A lányok nem sokára értek oda ,de a fiúk már elaludtak.
- Elaludtak!-mondta Sango és hátranézett,mosolyogva látta ,hogy Kema és Kagome is elaludt.-Jó éjt.
Másnap reggel mentek is tovább.A iúk elöl mentek mintha a tegnapi pofonok miatt még mindig hargudnának.
- Jön valaki.-mutatott előre hirtelen Shippo.
- Egy falusi lehet a közeli faluból.-jegyezte meg Miroku már a saját lábán járva mikor a falusi elől össze eset.
- Gyorsan!-mondta Kagome és megnézték a falusit de az már halot volt.
- Megölték.-szólt Kema.
- Nem csak őt,Lemészárolták az egész falut,érzem a vérszagott.-szaglászott a levegőbe Inuyasha.
- Siesünk!-mondta Sango és gyorsan mentek a faluba.
A faluban holltestek voltak mindenhol .
- " Ezek a vágások,nem kardtól vannak "-gondolta Sango.-Vigyázzatok,ne lépjetek sehova!
Épp jókor mondta a lány mert Inuyasha elött felrobbant hirtelen valami.A fiú hátraugrott gyorsan.
A sürü ködböl,hirtelen egy alakot láttak közelebb jönni.
- A ruhálya,mint Sango-é.-jegyezte meg halkan Kema.
- " Nem ez nem lehet,Koháku! "- könyezett majdnem a lány.