A Csapat örök
by Kema (Midori) 2006.08.25. 20:07
2. rész - Naraku
2.rész-Naraku
Az idegen elkezdett futni ,Sango meggondolatlanul követte . - Sango hová rohansz!!-kiáltott gyorsan Kagome és utána futott. Kema is elkezdett futni mig a fiúk csak néztek. - Mire vártok??-fordult meg Kema szólva a két fiúnak és Shippo-nak. Rohantak Sango után .De egyszer csak Kagome bele ütközött valamibe. - Jól vagy?-kérdezte Shippo. - Persze ,de mi ez? - Egy szellem pajzs,távoltartja a nem kivánatos szeméjeket.-ért hozzá a pajzshoz Miroku. - Engem az zavar,hogy tudott Sango átmeni rajta.Te mit gondolsz Kema?-nézett Inuyasha a lányra. - " Látam egy ék kő van Kohaku hátában,ijet csak Naraku képes tenni"-futott át a lány agyán minden,majd arra eszmélt del,hogy a többiek őt figyelik. Sango egy erdő közepébe ért amikor Kohaku megált.Vagy 6 méter volt közötük. - Kohaku,ez,hogy lehet?-lepödöten nézet Sango.A lányon egyszere futott át a Boldogság,hogy újra láthatja az öcsét ,és a fájdalom. Ekkor a kisfiú mögül egy füstöt követtve ott termet Naraku. - Bámulatos,nem?Vissza hoztam a halálból és most engem szolgál.-csalt egy gonosz mosolyt a férfi. - Kohaku,nem teheted,nem lehetsz a szolgálya a legnagyobb elenségünknek.-kiabálta Sango. - Hiába.Minden emlékét kitöröltem.Vissza kaphatod az öcséd ,ha elhozod nekem Inuyasha szent kardját. - Nem!-támadni készült Sango. - Dönts!-válaszolta Naraku és eltünt Kohaku-val együt egy sötét füst keretében. Sango szomoruan ,és kétségek közt ballagot vissza a többiekhez. - Sango,mond az öcséd volt?-kérdezte a lánytól Kagome. - Nem,az én öcsém meghalt.-válaszolta szárazon lefelé nézve a lány. - Naraku volt igaz,ő tette ezt.-fogta meg Kema Sango válát. Sango csak bologatott,majd Miroku felé fordult. - Kérlek,temesd el a falusiakat,és mondj rájuk imát. - Rendben.-válaszolta Miroku. Inuyasha nem szólt csak aggodoan nézett elöre,majd megfordult és ment a többiek után. Napnyugta volt mire a fiúk elvégezték a temetéseket.Sango és Kagome kiöntöték a kosarakból a földet. - Sango,lehet,hogy neked nem de nekem muszály megölnöm aki megölte a falusiakat.-mondta Inuyasha. Sango csak egy dühös pillantást vetett a fiúra,majd szó nélkül bement az egyik fa házba. - Inuyasha!Milyen gonosz vagy.-zsörtölödött Kagome és Sango után ment. Inuyasha csak értetlenül nézett. - Talán ezt nem elötük kelett volna kijelentened.-jött meg Kema egy kosáral a kezében,melyben a föld bombák voltak. - Én is sajnálom Sango-t,de nem szabad meglágyulnom Naraku elen.- rakta le az ásot Inuyasha. - Sango nem lesz képes megölni az öcsét.-jelentette ki halkan Miroku. Majd mind a hárman arra a kis faházra néztek,ahol a két lány ,Shippo és Kirara volt. Este mindenki az alvás szélén állt.Sango volt az aki nem tudot aludni. - "Nem hagyhatom,hogy Naraku irányitsa az öcsém,de nem adhatom elenségem kezébe a kardot.Vajon Kohaku tényleg elfelejtett mindent?" - Sango jól vagy?-nyitotta ki a szemét Inuyasha,és a lányra nézett-Hidd el tényleg sajnálom az öcséd. - Meg kell ölnöm Narakut!-jelentette ki hüvösen a lány. - Mindenki azt szeretné.-mondta Kagome. - Inuyasha legyél résen ,körbe vettek minket.-halatszott Miroku hangja. - "Kohaku!"-gondolta Sango és kirohant.Az éjeli pillanatban megvilágitotta a hold az elöl lévő idegent. - Muszály lesz használnom a szelet!-kezdte a füzért leveni a kezéről Miroku. - Még nem használhatod!-tekerte vissza a füzért a fiú kezére Kema. - Igaza van,elintézem.-vette elő kardott Inuyasha.- Meg kéne,hogy öljelek!-szólt oda Kohaku-nak. - Igazad van meg kéne ölnöd,megöltem öket nem maradhatok életben.-szólt Kohaku éshátba vágta magát a bal kezénél. Mindenki megrökönyödött hátúl. - Minek vágtad meg magad??-lepödött le Inuyasha. - Az ék kő szilánkot akarja kiveni.-mutata Kagome. Sango tudta mire készül öcse,de reménykedett,hogy nincs igaza.Inuyasha megrázta fejét és ráirányitotta a kisfiúra a kardot. - "Nem veheti ki,akkor meghal"-gondolta Sango-Ne vedd ki!-kiabálta és elövette a bumerángot melyel kitéritette a Teszaiga csapását,és a kard beleszurodott a földbe. - Sango mit csinálsz?-rökönyödött le Miroku és Inuyasha. Kohaku hátatt forditott.Sango elkapta a bumerang-ját. - "Mi ez próbatétel?Mit gondol Naraku?Nem engedem el az öcsém."-mondta és kihuzta a földből a teszaig-át.-Kirara!-kiáltotta és felugrott Kirara hátára,majd oda ment gyorsan Kohaku-hoz. - Áruld el mit tervezel Sango??-orditott a lány után Kagome. - Kohaku.-nézett le öcsére Sango,ám ebben a pillanatban egy nagy sötét füst keretében eltüntek. - Eltüntek!-furcsálta kema.-Sango!-kiáltott még egyszer a lány után. - Patanjatok a hátamra,tudom hova tüntek.-gugolt le Inuyasha. - Honan tudod?-kérdezte Kagome utolsoként felmászva a fiú hátára. - Érzem a szagáról,megsebesült.-válaszolta ugrálva elöre Inuyasha. - Mi lesz?Én nem hazsnálhatom az örvényt,a kardot pedig elopták!-Kérdezte Miroku. - Majd megoldom!-válaszolta Inuyasha. Egy palotában ért újra földett a sötét füst.Sango a földön hevert.Kohaku csak elöre,ment várta,hogy a nővére feláljon. - Látom,döntötél.Okos voltá Sango.Tudod egyeseket a szent ék kő megöl,másokat pedig megkimél.-jelent meg Naraku. - Tudod,hogy döntötem?Ime!-állt fel a lány és megtámadta Narakut.Naraku-ról leeset a pávián állruha.-Te vagy a palota ura??-lepödött le a lány. - Kagevaki nagyon sokat segitett a szellemírtoknak,de meghalt.Csak azoknak él akik hisznek benne.-mosolygot Naraku . Sango egy erös ütést érzett,mert Kohaku hátba találta.A lány a földre rogyot.Kirara mérges lett és vállon harapta Narakut. - Kirara!-kiáltott még ahogy tudott Sango,mert Kirara a földre esett és vissza változott kis cicává. - Maradsz a szolgám?-kérdezte Naraku. - Ne viccelj,megölted a falumat,és apámat.-válaszolta vissza dühösen a lány. - Meghalsz növérem.-halattszot Kohaku hangja. Inuyasha-ék megpillantotak egy palotát,mely fölött sötét füst huzodott.Hirtelen hallotak egy sikoltást a palotából. - Sango!-nézett fel Kema. - Gyerünk.-ugrált gyorsabban Inuyasha. - Gyerünk öld meg!-halatszott Naraku hangja.- "Hisz minél fényesebb az ék kő,annál haragosabb." - Nem tudlak megölni Kohaku.-mosolygott nehezen Sango,hisz a sérülése nagyon súlyos volt. - Nővérem!-nézett szomoruan Kohaku,mintha vissza jöttek volna az emlékei. - Sango!-hallatszot Kagome hangja.-Nem Naraku rávette,hogy ölje meg Sangot Kohaku.-szörnyülködött a lány. Kagome és Kema megnézte Sangot,amig a fiúk eléjük mentek. - Naraku azt tette Kohaku-val és Sango-val mint veled 50-ven éve.-szólt Miroku Inuyasha-hoz. - Naraku nagyon gonosz,de tudhatná,hogy Sango ezt soha nem tette volna meg.-futott a lányokhoz Shippo. Sango utolsó erejével odaadot az öcsének valamit. - Sango,pihenj még beszélnem kell veled!-jelentette Ki Inuyasha ,tekintetével keresve a kardját. Kagome felnézett barátnöjére.Mind ketten tudták mit kel teniük.Kagome és Kema felállt ,s látszott szemükben ,hogy milyen mérgesek. - Naraku te nagyon gonosz vagy....-kezdte Kagome és elövette az iját,majd egy nyilat.Kema is ezt tette. - Úgy is mondhatnánk ,hogy szemét,épp ezért véged!-fejezte be Kema és mind a ketten egyszere lötték ki a nyilat. Egy fény jelent meg a nyilak körül és egybeolvattak hatalmasabb erővel.Naraku nem vette figyelembe és a nyil eltalálta a melkhasán,hol nagyon súlyos sebet hagyot. - "Nem lehet,ilyen ereje csak Kikyo-nak volt.És ha reinkarnálodot volna a lelke is nem két lányban."-lepödött le Naraku majd jobbnak vélte eltüni,különben mgölik. - Elmenekült!Megint a gyávája!-jelentette ki dühösen végre elrakva a Teszaig-át Inuyasha. - Igen de vele együt Kohaku is eltünt.-szomorkodott Sango,majd elájult. Másnap délben még mindig a faluban voltak,de Sango akkor tért magához.Észrevette,hogy egy kötés van a sebén.Felállt és elindult. A többiek most értek be a kis faházba ahol a lány elindult. - Mennem kell elárultalak titeket.-próbált menni Sango. - Egyedül nem gyözheted le Narakut,és amugy is jó harcos vagy!-jelentette ki Inuyasha. - Igy igaz!És hid el ez nagy szó Inuyasha-tól,föleg ,hogy olyan könnyen eloloztad elöle a kardot.-segitett leülni Sango-nak Miroku. - Azt akarod mondani,hogy felelötlen vagyok?-nézett mérgesen Inuyasha Mirokura. - Nem persze,hogy nem!-mentegetözött Miroku. - De..de..-próbált beszélni Sango,de szomoruságában elsirta magát és Kagome ölébe hajtotta a fejét.Kagome elkezdte vigasztalni Sango-t. - Mi itt leszünk mindig!Nem számit mi történik!-öleli át Sangot Kema.Sango msot jobbanérezte magát.
|