A Csapat örök
by Kema (Midori) 2006.08.25. 20:14
4. rész - A szenyezett ékkő, s Kikyo
4.rész-A szenyezet ék kő,s Kikyo
Még aznap tovább indultak.Kagome ment legelöl,feltehetőleg még mindig haragudott Kema-ra. Sango Kagome-val beszélgetett,Miroku pedig Inuyashával beszélt. - Nem értem a lányokat.-nézett Kema-ra majd Kagome-ra Inuyasha-Látszik,hogy megbánták,de egyiköjük sem mer kezdeményezni a békülést. - Talán kéne egy kis lökést adnunk ehhez.-javasolta Miroku. - Hogy érted? - Valamit tenni kéne,hogy kibéküljenek.Ezt persze te fogod csinálni. - Miért én?-lepödött meg Inuyasha. - Mert te régebb ota ismered öket.-válaszolta Miroku. - "Ez nem történt volna,ha nem hagyom ott öket."-gondolta Inuyasha. Elöl Sango próbálta kérdezgetni Kagome-t. - Miért nem békülsz ki Kema-val? - Tudod Sango ,nem tudom,talán késöbb ha megtalálom a megfelelő szót rá. - Barátság.-mondta Sango. - Tessék?-nézett Kagome Sango-ra. - Ez a legmegfelelöbb szó,néz rá,ezt a Kema-t ismerted? - Persze hogy nem,de ez nem megy olyan könyen.-sóhajtott Kagome- "Bár olyan könnyü lenne." Kema hátul ballagot,de olyan volt mintha az idő lassab lenne ,mint most. - "Miért vagyok ilyen hülye?!"-nézett majdnem sirva fel az égre Kema. Sango hirtelen megállt és egy füstbe burkolozó hegyre nézett. - Min gondolkodsz Sango?-kérdezte Kagome. - Azon,vajon ki tud még ilyen füst felhöket csinálni Naraku-n kivül?! - Úgy érted Naraku buvóhelyét találtuk meg.-csatlakozott most Miroku. - Inenn árad a füst.-nézte Kagome. - Akkor arra kell menünk.-helyeselte Inuyasha. Eközben a Palotában egy ismerős vendéget vezetek be. - Mit akartok?-kérdezte az egyik őr. - Meghoztam a papnőt,hogy meggyógyitsa úrunkat.-válaszolta a küldönc. - Tudod ,hogy nem akar senkit látni Kagevaki nagyúr!-vitatkozott az őr a küldöncel. A papnő nem várt . - "Ha már ide hivtak megnézem a palota úrának sebét"-gondolta és kikerülve az ört bement a szobába. Naraku hirtelen nyitotta ki a szemét a látogatóra.Őtt it Kagevaki-nak ismerik,ezért tudott eddig is elbulydosni. - "Alig él,mintha váltól lábig bénult lenne"-nézte meg a papnő jól Narakut. - "Kikyo??Él?"-nézett Naraku a papnőre lepödöten.-Mond ki vagy?-tartótta meg a látszatott a férfi. - Kikyo uram.-válaszolta a papnő. - "A lány akit ötven éve csapdába csaltam és megöltem,hogy hogy él??" Kikyo kiment ,látta itt már nem tud semmit tenni.Kis időn belül a küldönc beszélgetett Kikyo-val. - Sajnálom,nem tudom meg gyógyitani.Elmehetek?-kérdezte Kikyo. - Szóval itt hagyod cserben te is az urunkat.-sütötte le a fejét a küldönc-Sajnálom az urunk itt marasztal! Felyezte be a maga részéről a beszélgetést a küldönc és az örségel bezáratta a papnőt. Inuyasha-ék már a hegy teteje fele voltak. - Mingyárt oda érünk ,de nincs jó érzésem.-mondta halkan Inuyasha,és ebben a pillanatban felértek. - Itt kell bemeni.-mutatott a hegy belsejébe vezető bejáratra Miroku. Ebben a pillanatban Sango összerogyot.Majdnem elesett de Kema megfogta épp. - Sango még nincs egészen jól!-jelentette ki a lány. - Lanyok ti maradjatok,ez csak egy szellem vadászat.-mondta Inuyasha és elindult. - Shippo,te maradj a lányokal,te nem érzed ezt az ideg ölö füstöt.-szólt hátra Miroku és elindult Inuyasha-val. A két fiú eltünt a barlang bejáratánál. - Kagome itt a pillanat-mosolygot Sango. Kagome és Kema egymásra nézett. - Együtt jöttünk...-kezdte Kagome mosolyogva. - ....Együtt megyünk.-fejezte be Kema mosolyogva. - "Béke van újra köztük."-nézett a két lányra Sango. A palotában Kikyo áll az ablak elött. - "Mérges gőzt érzek"-gondolta és ekkor az ablakon a rácsokon átt bejöttek a lélekrabló szellemek. Ezek a kicsi 'szörnyek'a rács elött lévő őrnek elvették a lelkét.Az őrnek hirtelen hófehér lett a szeme. - Hoz nekem ijat és nyilakat!-parancsolta Kikyo majd elindult a mérges füst felé. A barlangban Inuyasha és Miroku végre megláttak egy kis fényt,és arra kezdtek menni.Miroku viszont letérdelt,nem birta. - Ne vacakolj Miroku azt mondtad birod.-fogta Inuyasha a barátját. - Egy dolog mondani,de meg is kell csinálni-válaszolta Miroku ,majd elindultak tovább. Nem sokára elérték a fényt. - Nézd!-mutata Miroku az elötük lévő óriási gödöre mutatva. - Ezek ,szörny maradványok.-jelentette ki szörnyülködve Inuyasha. - De minek,-nézett Miroku,majd egy kicsit hátrébb mentek mert két szörny állt ki a maradványokból. A két szörny nagysága majdnem belepte a hegység gödör részét.Röktön harcolni kezdtek.Egyik harapta a másik nyakát,az pedig letépte az ellenfele karját. - Ez olyan ,mint egy szörny küzdötér.-jelentete ki Miroku. Ebben a pillanatban az erősebb szörny szét tépte ellenfelét.Hirtelen a testrészek egy darabja egybeolvadt a győztes szörnyel. - Úgy tünik aki győz....-kezdte Miroku. - ...Válogathat a testrészek közül.-fejezte Be Inuyasha. - Azt mondtad kiengedsz ha legyőztem az összes ellenfelem-kiabálta a szörny. - Észervesz minket.-aggodot Miroku. - Vagy nem én vagyok az egyetlen??-nézett körül a szörny,de nem kellet sokat várnia a válaszra. - Majd harcolok veled!-huzta elő a Teszaiga-t Inuyasha és leugrott a 'csata mezőre'. Kin a lányok egyre aggodtak a fiúk miatt. - Rég elmentek-szólt figyelve a barlang bejáratát Kagome. - Gyertek.-próbált felállni Sango,hogy bemebjenek ők is a barlangba. - Sango,te nem birnád ki.-fogta le Kema a lányt. - Meghalnál,föleg mert még nem gyógyultál meg.-szólt közbe Shippo. - De Kema is megsebesült.-nézett Sango Kema-ra. - Igen ,de neki nem olyan mélyek a sebei.-válaszolta Kagome és hátrébb mentek Sango-val,ámm ekkor megakadt Kema-nak és Kagome-nak valakin a szeme. - Kikyo!-nézett farkas szemet úgymond Kema Kikyo-val.Kema látta az üreséget Kikyo szemében. - Szóval Inuyasha bent van.-ment is tovább,hogy a szeme se rebbent. - A papnő?!-nézett Sango lepödöten. Kema felkapta az ijat és a nyilakat,majd ment Kikyo után. - Kema,várj!-szólt Kagome,melyre Kema megállt.-Shippo vigyáz Sango-ra. Kagome és Kema elkezdett rohani befele. Kikyo már elörébb volt.Hirtelen kék fény vette körül. - A lelkek fuladoznak.-motyogta és ment is tovább. Miroku már kezdte érteni mi ezeknek a csatáknak az igazi lényege. - "Varázslat ez csak azzal müködhet,remélem nincs igazam különben Inuyasha nagy veszélyben van."-gondolta Miroku,s ebben a pillanatban megjelent mögötte Kikyo.A papnőből kitörtek a lelkek,melyeket elszivott a szörny,mint életerőt. - Ne a lelkek,távoznak!-nézett le-Ah!-lehetett hallani és mintha eszméletétt vesztete volna leeset a csata mezőre. - Kikyo,ne Kikyo!-vette észre Inuyasha az ujonan érkezőt.Figyelmét elvette a lány és a szörny hátra lökte.-Hiába sebesitem meg ha begyógyulnak a sebei. Kagome és Kema gyorsan futottak,de Kirara hirtelen megállt. - Mi a baly Kirara?-nézett hátra Kagome. Kema odament Kirara-hoz és érezte egy másik ék kő szilánk jelenlétét. - Sietnünk kell.-mondta. A lányok épp jókor érkeztek meg Miroku mellé. - Inuyasha,hogy van?-kérdezte Kema. - Még birja,de másra koncetrál.-válaszolta a fiú. - Kire,vagy mire?-nézett a fiúra Kagome. - Kikyo-ra.-mutatott a lent eszméletlenül fekvő lányra Miroku.-Inuyasha,gyere nincs esélyed! - Nem megyek meg kell mentenem Kikyo-t.!-halatszot a válasz,majd Inuyasha felnézett és látta a két lányt-"Kagome,Kema?!" Kema nem várt leugrott Kikyo mellé. - Kema hová mész?-ugrott volna a lány után barátnője,de Miroku megfogta Kagome kezét. - Maradj!Kema is mingyárt jön!-jelentette ki-"Remélhetőleg." - "Inuyasha nem bir harcolni,ha Kikyo-ra gondol."-ment a papnő mellé Kema-Magadnál vagy? - Haggyj!-halatszott a válasz Kikyo-tól. - Ne viselkedj igy,hisz Inuyasha az életét kockáztatja miattad! - Ne fárasz!-állt fel Kikyo. - A varázslat!Inuyasha ne öld meg!-halatszott fentről Miroku hangja. - Most nem érek rá!-válaszolta Inuyasha és majdnem megölte a szörnyet,de egy nyilvesző eltalálta a kardot,majd arrol visza verődve felrepült az égbe. Nagy fény lepte be a helyiséget,egy kis ideig. - Kikyo?-csodálkozott Inuyasha.Majd a füst eltünt és nagy szél lepte be a helyiséget. - "Nem birok sokáig kapaszkodni!"-gondolta Kagome,de azt vette hirtelen észre ,hogy Miroku megfogja . Kema is megkapaszkodott,de neki Inuyasha segitett,hisz ő volt a közelben. - Köszönöm.-hangzott Kema szava. - Még ne köszönd.-fordult a lány fele Inuyasha. - Kikyo?-nézett Kema az elötük nem mesze lévő ájult Kikyo-ra. - Ő meg van!-mondta Inuyasha és a kezével eltakarta elölük a port,és maradványokat amik száltak felfelé. Hirtelen,mint egy nagy csuszómászo rakodtak össze a szellemek maradványai és kirepült a hegységből. Inuyasha és Kema pont ennek a csuszomászo hátán voltak,de hamarosan meglátták ki hivta a szellem maradványokat. -Jólvan!-nézett körül Inuyasha-Naraku,értem.A múltkori nyiveszötök Kagome-val olyan súlyos sebet okozott Naraku-nak,hogy új testett kellet keresnie. Inuyasha hirtelen megfogta Kema-t és leugrottak még éppen időben. Kema nyakából kiesett az ék kő egy negyede nyakláncra fogva.Naraku új testett öltött a szelem darabokal és sokkal erősebb let. Megpillantotta az ék követ,és már fel is vette a kezébe,mikor észrevette Kikyo testét maga melet. - Inuyasha,nem sokon mulott,hogy a részem legyél!-mondta szánalmasan Naraku.Majd felvette ölbe Kikyo-t.-Szóval neki köszönhetem,hogy új testett kaptam. - Ne merj hozzá érni!-kiáltotta Inuyasha.Naraku kezében tartotta Kikyo-t és az ék kő egy negydét is. Inuyasha támadott,ám Naraku felszált az égbe.Kema elövett egy nyilat és meglötte Naraku kezében az ék követ. - Megvan!-esett le az ék kő és elkapta a lány egy kis pamut kendőbe.- "Nem érhetek az ék köhőz." - "Evitte,hogy merészelte!!"-ezek a gondolatok jártak Inuyasha fejében. Inuyasha elmélyülten gondolkozott. - Hogy jutunk vissza?-nézett a semiségbe a lány. - Mász fel a hátamra,megoldom! - Inuyasha,Kikyo az életétt kockáztatta érted. - Aggodom érte,de ezt nem hiszem!-futott gyorsan Inuyasha.Mivel a füst felhök eltüntek,kivilágosodott mindenhol a környéken. Naraku az égen szál ölében fogva Kikyo-t. - "Nem menthete meg Inuyasha-t,különben nem ajánlota volna fel magát a megmentésemre."-gondolta Naraku,s nem vette észre ,hogy Kikyo kinyitotta a szemét. Inuyasha és Kema hamar visszatértek a hegy bejáratához ahol már várták öket a többiek. - Menjünk innen egy kedvesebb helyre.-javasolta Miroku. Estére egy kis fogadóba értekahol külön szobát kaptak,a hold csak beragyogta az egészet.Inuyasha,Miroku és Shippo tábortüzet csinált mig a lányok és Kirara a füvön ültek. Kema elövette a pamutott ami még mindig tartotta magában a ragyogo fényes ék kő egy negyedét. - Még szerencse,hogy a másik negyede nálad van.-sóhajtott Kema. Sango és Kagome egymásra néztek,majd elkezdtek nevetni. - Gyertek,megcsináltuk!-szólt Shippo és mindenki elfoglalt egy kis heylet a tűz melett.Csak Inuyasha nézte az eget egy kicsit messzeb. - Kema úgye tudod,hogy az ék kő darabod,most mindenél szenyezetebb!-szólt Miroku. - Igen,de ez már az én felelőségem.-válaszolta a lány. - Valamit kell vele csinálni,tömegével,fogja vonzani a szellemeket.-füzte hozzá Sango. - Inuyasha pedig nincs olyan állapotban,hogy harcoljon.-fejezte be Kagome. - Mire akartok kilyukadni??-nézett Kema Sango-ra,Miroku-ra és Kagome-ra. - Mivel ez a te ék kő darabod,neked kéne megtisztitanod.-tért a fő okra Miroku.-Persze kockázata is van. - Kockázat?-nyelt egyet a lány majd elövette a pamutott az ék kővel.-Miroku,ha nem sikerül életed végéig kárhoztatlak.-mondta Kema. Kema nem várt hozzáért a szenyezet ék kő darabhoz,majd az ék kőben egy kis fény jelent meg majd eltünt. - Na ?-néztek Kema-ra. - Az ék kő darab megtisztitva,változás nuku.-sóhajtott fel örömében a lány. Nem telt el kis idő mig el nem aludtak.Csak Inuyasha gondolkozott egy ideig,folyton egy dolog járt az eszében. - "Inuyasha,Kikyo az életétt kockáztatta érted.+Aggodom érte,de ezt nem hiszem!=Mi igaz ebből?"-cikáztak egy idejig a gondolatok Inuyasha-ban,majd ő is elaludt.
|