A Csapat örök
by Kema (Midori) 2006.08.25. 20:32
9. rész - Kagura tánca, Kanna tükre titka
9.rész- Kagura tánca,Kanna tükre titka
Reggel egy körben ült mindenki a kis tűz körül.Kema épp most fejezte be Inuyasha-nak kicserélni a kötést. - Ne ficánkolj mert megint ki kell cserélni.-sóhajtott a lány. - Szerintem ez úgysem fogja kibirni egy napnál!-állapitotta meg csendesen Shippo a két lánynak. - "Naraku egy aljas szörnyeteg,de egyszer elkapjuk!"-gondolta Kagome. - Kagome?-nézett kérdően Sango a lányra. - Tessék?-eszmélt fel hirtelen a lány. - Mintha el lennél varázsolva!-nézett Kagome-ra Kema. - Hááát!-vakarta meg a fejét Kagome. - Nem foglalkozhatnánk Naraku-val?-váltott témát Inuyasha. - Igaza van Inuyasha-nak,ha Kagura Naraku egy része miért nem teremtette elöbb,és ha ő teremtete még többet tud.-jegyezte meg Miroku. - De Naraku férfi,nem szülhetett nőt!-lepödött meg Shippo. - Persze,hogy nem!-nyugtata meg a kis róka démont Kagome. - Vagyis valamihez Naraku hozzájutott és ha töbször is használni fogja, akkor bekövetkezik a totális katasztrófa.-sóhajtott Kema. - Meglehet,hisz ha végig gondoljuk Naraku több szellemől állt össze.-szólt hozzá Miroku.-Lehet,hogy az egyik most tört ki belöle. - Mindegy,csak sokkal ovatosabnak kell lenünk,mert nagyon erősek,és nehéz lesz legyőzni öket.Hisz Kagura majdnem irányitotta a Szélbordát.-jelentette ki unottan de magában aggodva Inuyasha. Eközben egy sötét bolyongos hegy tetején egy palotában egy démon ül.Sötétség veszi körül,igazi sötétség, gonosz. Naraku épp behivatja Kagura-t. - Neked köszönhetően ,megtudtam mennyit tud a Tessaiga .-nézett Naraku Kagura-ra.-Most hanyagolni fogod a munkát,menj! - Nem teheted!csak kihasználtál,tudtad,hogy milyen erős Inuyasha,hisz majdnem meghaltam!-dühöngött a démon nő. - De megtehetem,hisz és teremtetelek.-mondta higgadtan Naraku- Most Kanna-t küldöm elintézni Inuyasha-ékat. Nézett ki a sötétségbe boruló hegynél mégis világitó fehérségben lévő lányra.Fehér ragyogta körül,de nem tisztaság fehére,a gonoszság fehérsége.Egy tükrött tartot a kezében melyben megjelent egy fiatal lány arca. Délben köd boritott egy kis lápos retett,nem mesze egy falutól.Emberek mászkálnak fáklyákal ,bizonyára keresnek valakit. - Merre lehet?-nézett minden ember más fele.Egy nemesebb ült csak a lóvon de neki is be volt kötözve a feje. - Hogy merészelte bántani urunkat!-jelentette ki a mások szolga.-Koharu merre lehet? - Jaj ne keresnek!-aggodott a láposban gugolva egy fiatal lány. - Ott van!-mutatott az egyik szólga egy árnyat meglátva szemben velük.Lassan a ködben is kirajzolodott egy fiatal nő arányai. - Milyen gyönyörü!-csodálkozott a nemes a lányon aki Sango volt. - Ez nem Koharu!-jegyezte meg egy másk szolga. - De ha jól látom ti csak emberek vagytok.-nézett Sango megfogva a bumerángját előkészülve a támadásra. - Jaj ne segitenem kell neki!-futott Sango elé Koharu. Sango nagyon meglepödött ,de csak a háta mögé tolta a lányt és leütötte az első szolgát a bumerangjával. Ekkor Inuyasha ugrott ki a nádasból . - Majd én!-mondta és a szolgákat egy-egy rugással illette.-A nemeség se maradjon ki!-ütötte arcon a nemest is . Az emberek félelmükben röktön rohantak el. - Nem volt nagy durranás.-állt meg egy helyben Inuyasha. Ekkor az uton már Shippo,a lányok és Miroku-t is lehetett látni.Koharu lepödötten és csodálkozva nézett. - Jól vagytok?-kérdezte meg Miroku megláttva a lányt. - Miroku!-dadogta boldogságában a lány. - Ismeri?-lepödött meg Sango.A fiatal lány át ölelte Mirokut.Hirtelen Sango a többiekre nézett. - Honan ismerheti?-mormogta Kagome,Kema-nak és Inuyasha-nak akik csak lepödöten nézetek. Miroku azt se tudta hirtelen ki az a lány és szerencsére nem látta Sango lepödött arcát sem. - Gondolom találkozhatunk már.-jelentette ki egy kicsit zavarban Miroku. - Nem ismersz meg?-nézett a lány Miroku szemébe-Koharu vagyok.-mosolyodott el. - Koharu!-jutott eszébe a fiúnak a lány-Már meg se ismertelek....-mosolygot. - Gondolod ez a lány Miroku barátnője?-sugta Inuyasha a lányoknak a kérdést. - Több annál...-kezdte Kagome-Úgye Kema. - Biztos,látod Miroku arcát.-nézett Kema Inuyasha-ra. - Három éve a szüleim meghaltak,s hiába fogadtak örökbe,ha agyon dolgoztatak.De az egyik nap Miroku segitett,mert szellem üzésre hivták a faluba. Rizsát hozott nekem,és megkérdezte leszek -e agyermeke anyja.-mesélt Koharu. Mig Miroku és Koharu nézte egymást a többiek erre a kérdési részre hátra 'tolatak'. - Három éve volt,amikor 11 éves voltam.-fejezte be Koharu,még mindig Miroku-t bámulva. Mikor a lány kimondta hány éves volt a három lány mérgesen oda ment Miroku-hoz. - Nem értem,valami baly van?-nézett zavartan Miroku a három dühös lányra. - Hogy te!-kezdte Kagome,de hirtelen nem tudott még mit mondani. - Liliom tipro!-csak enyit mondot Sango . - Hisz ő gyerek volt!-akadt ki Kema. - Lányok nyugodjatok meg!-csititotta a három lányt a fiú.- És ha azt mondom,hogy egy újjal sem nyultam hozzá? - Nehéz elhinni!-nézett Kema Miroku-ra majd a lányok észrevették,hogy Koharu-t mindez nem zavarta. - Az volt életem legboldogabb napja.-mondott csak ennyit Koharu,melyre a három lány lepödötten nézett. Pár percel késöbb inkább jobnak látták,hogy kimenve az iszapos-lápos helyről leültek a fübe. - Mikor elmentél mindig azt kivántam,bár újra vissza jönnél!-árradozott Koharu.-De egy ideje az olajos nemes állandóan figyelt és tegnap rémálom közepette rám vetette magát,én pedig elnáspángoltam egy fa darabal. - Akkor ezért menekültél el!-nézett a lányra Kagome.Koharu csak bologatott. - Jól teted!-mosolygot Kema zavartan. Koharu hirtelen szembe térdelt Miroku-val és megfogta a kezét. - Miroku már elég idős vagyok,hogy szüljek neked gyereket.-mondta.A többiek kikerekedett,lepödött szemel figyelték az eseményeket. - "Hisz még nálam is fiatalabb!"-gondolta lepödött arcal figyelve Kema.-"Bár a középkori Japánban ,vagyis itt biztos másként volt." Pár órával késöbb egy falu szélén voltak,amikor Koharu,Kagome és Kema lementek a patakhoz vízért. - Remélem megérted az álláspontom Miroku.-jegyezte Miroku-hoz unottan Inuyasha.- Nem tudunk rá állandóan figyelni. - Tudom,és mindent megteszek,hogy ez a falu befogadja.-nézett Miroku az orra elé. - Ez a legkevesebb miotta azt mondtad neki,hogy ő lesz a gyerekeid anyja.-zsörtölödött titkon Sango. - Tudjátok ez már nálam szokás,minden lányt aki az utanba akadt megkérdezem lenne-e a gyermekeim anyja.-mosolyodott el semmit sem vettve Miroku. - Tölem nem!-szólta el magát Sango.Egy pillanat múlva Már Miroku állt vele szemben és megfogta a lány kezét. - Lennél-e a gyermekeim anyja?-kérdezte tőle is meg a fiú.Inuyasha és Shippo csak egy 'SOHA NEM VÁLTOZIK' pillantást méretett a fiúra. - Kimélj meg ettől jó!-nézett haragosan Sango Miroku-ra és kihuzta a kezét,persze titkon elpirult. A pataknál épp Koharu mer egy kis vizet. - Biztos vagy benne,hogy Miroku életed szerelme?-kérdezte a lánytól Kagome. - Igen.Tudod már az első perctől szeretem és várok rá.-mosolyodott el Koharu. - Az első szerelem csodálatos,de mint mindenek annak is vannak árny oldalai.-sóhajtott Kema és kimert ő is egy kosár vizet,majd elindult. Kagome csak lepödötten nézett Kema útán.Majd ő is felált Koharu-val s elindultak ők is vissza. Eközben egy rideg sötét erdőben Kanna büvös tükrében újra megjelent a lány arca,viszont most kivehető volt,akit ott látott az Koharu volt. Mikor a lányok vissza értek Miroku már egy fogaósal beszélt. - Szegény kis árva.-mondta a fogados Miroku-nak. - Akkor vigyáznátok rá,még gyermek!-beszélt Miroku aggodoan. - Persze Szerzetes,mi vigyázni fogunk rá!-nyugtata meg a fogadós Mirokut. Koharu a többiek elött ülve kérlelte öket,had mejen velük.Egy dombon ülve. - Kérlek,had menjek veletek! - Nem lehet,túl veszélyes!-válaszolta Inuyasha. Ekkor Miroku is visszaért.Koharu gyorsan futott hozzá megfogva kezét a fiúnak. - Kérlek Miroku,had menjek veletek! Miroku Inuyasha-ra nézett,majd megfogta a lányt kezénél és leült vele a domb alján,átölelve a lányt. - Hidd el szivesen elvinélek inenn,de túlságosan veszélyes még nekem is,nem tudnék rád figyelni,és nem akarom,hogy bajod esen.-nyugtata meg a lányt Miroku. Fent a dombon mig Inuyasha,Kagome,Shippo,Kema leselkedik,addig Sango csak háttal áll és néha néz Miroku-ra. - Látom sikerült megnyugtatnia!-nézett Kema le. - Inen olyan mintha elcsábitaná.-szólt hozzá Kagome. - Felháboritó mit csinál,ezzel csak azt éri el,hogy a lány jobban szerelmes lesz belé!-jelentette ki elfordulva összerakva a kezét Sango. - Jól hallom,vagy csak képzelödök,de a szavak mögött egy kis féltékenység bujik meg Sango?-nézett lepödöten Inuyasha a lányra. Sango SZÚRÓS tekintetel tekintett vissza a fiúra és olyan dühös lett,mintha kigyuladt volna körülötte minden. - Igen képzelödsz!!-válaszolta a lány melyre Inuyasha egy kicsit remegve huzta össze magát Sango dühét látván.. - Pedig Inuyasha csak tudhatja!-mosolyodot el Kagome,melyre Kema csak bolintott. Már kezdett sötétedni mikor Miroku bucsuzott Koharu-tól. - Maradj itt,it vigyáznak rád.-nézett a fiú a lányra. - Ne hagyj el Miroku, aludj ma este a fógadoban!.-sirta majdnem el magát Koharu bánatában,berohanva a fogadóba. - Maradj vele,egy éjszaka mit számit.-mondta Sango Miroku-nak. - Szivesen maradnék,de nem engedhettek a szenvedélynek,hogy az értelem elveszen ,hogy Koharu gyermeket várjon tölem!-jelentette ki Miroku. - 'Szivesen maradnék,de nem engedhettek a szenvedélynek,hogy az értelem' ez mit jelent ?-kérdezösködött Shippo Kema váláról. - Elmagyarázam!-mosolygot Miroku,ám Kema a szavába vágott . - Ne merd ,Shippo még kölyök!-vágott bele Kema dühösen. Koharu szomorkodott,de Inuyasha oda ment mellé. -Zokog,Hid el Miroku nem ér meg ennyit,-mondta halkan - Itt maradunk estére,de reggel nem sírhatsz!-mondta a lánynak. Később Koharu fát vitt a kályhába,ami melegittete a fürdöt. - Milyen a víz Miroku?-orditott be a lány. - Köszönöm,kellemes.-válaszolta a fiú. - Rendben,akkor csinálok neked és a többieknek vacsórát!-szorgoskodott Koharu és elindult .Hirtelen egy kislányt pillantott meg és közelebb ment hozzá. - A lelkedett!-szólalt meg a kislány illetve Kanna és a tükrött Koharu felé tartotta.Koharu körül most egy fehér fény jelentmeg,majd távozott a lelke Kanna büvös tükrébe. Néhány perc múlva Kema rohant átt az egyik szobába de hirtelen megpillantotta a földön Koharu-t.Oda futott a lányhoz ,majd megnyugodott,hisz Koharu kinyitotta a szemét. De a szemében csak üreséget látott.Koharu megfogta Kema-t . - Koharu mit csinálsz?-kérdezte Kema,de ekkor megjelent Kanna a tükörel. - Kemane...-szólt fagyos rideg hangon a kislány -....a lelkedett akarom!-mondta és a tükrött Kema felé forditotta. A lány hirtelen össze esett és Koharu behuzta egy másik szobába. A vacsoránál Shippo tele gyomoral ült a többiek elött és csak dicsérte-dicsérte Koharu ételeit. - Nagyon finom volt!-szólt Shippo. - Igen,látszik,hogy Koharu kitett magáért,Miroku kedvéért.-edte meg az utolsó falatott Kagome. A két fiún hirtelen aggodás érzése lett úrá. - Inuyasha bekeritettek minket.-szólt Miroku. - Tudom.-válaszolta egyet bele szagolva a levegőbe.-De nem érzek démon szagot. - Lányok maradjatok bent.-szólt Miroku és Inuyasha-val kimentek . Falusiak vették körül a fiúkat,de űres tekintetűek. - Miért támadtatok ránk?-kérdezte dühösen Inuyasha. - Mintha el lenének varázsolva.-jegyezte meg Miroku.- Nem bánthatjuk öket Inuyasha,ezek emberek!-szólt háttal Inuyasha-nak Miroku. - Tudom!-válaszolta Inuyasha,majd a két fiú hátta összeütközött.A falusiak egyre csak közelebb és közelebb mentek,elökészitve a fegyvereiket(kapa,ásó stb). - Takarodjatok!-morogta az egyik falusi. Inuyasha indulatosan neki rontott a falusiakra. - Inuyasha!-kiabált Miroku a fiúra. Inuyasha csak a kezét használva leütötte az elötte lévő falusiakat. - Tudom!-válszolta. Miroku harcolt,de ő a botjával.Épp közeledett felé egy falusi ,mikor vállon ütötte a fiú.Hirtelen megjelent segiteni a fiúknak Kirara is.Csak döntötte fel az embereket egymás után. Bent Sango és Kagome az ajtó mögött próbáltak észrevenni valamit ,a kinti harcból. - Miért támadtak ránk?-furcsálta a dolgot Shippo. - Sokkan vannak,megyek segiteni ki.-fogta meg a bumerangjat Sango,de ekkor Koharu futott be félve a lányokhoz. - A fogadóst,megtámadták!-rohant Kagome-hoz. - Kema is elment egy jó ideje!-aggodott Kagome.A lányok és Shippo röktön elkezdtek futni egyik szobából a ásikba. A harmadik szobában megtalálták a fogadost és családját a földön heverve eszméletlenül. - Ki vagy mi tete ezt?-nézett széjel Kagome. - Egy démon.-sírta el magát Koharu Kagome mögé bujva. - Hm...-pillantott körül Sango- "Inuyasgha azt mondta nem érzett szellemet"-furcsálta a történetett a lány de ekkor megpillantoták oldalt Kanna-t. Mire Sango támadhatott volna Kanna csak eltünt. - Hova lett?-nézett körül Sango. - Ez az a démon?-furcsálta a dolgot Kagome. Sango nem adta magát könyen,elindult az egyik szoba felé ,hol megpillantotta Kanna-t.De nem csak ő volt ott. - Ha?-lepödött meg Sango a földön heverő személyre.Elővette bumerangjat és Kanna-ra célzott,majd elhajitotta a fegyvert. De Kanna elött egy pajzs kelletkezett és a bumeráng erejét vissza célozta Sango-ra.A fegyver eltalálta saját tulajdonosát,aki a földre esett . - Sango halasz,megsérültél?-futott be gyorsan Kagome és letérdelt a lány mellé.-Jól vagy!-nyugodott egy kicsit meg,ám ekkor észrevette Kanna elött heverő másik lányt.-Kema!-szólt hirtelen. Kagome felált és már célozta volna egy varázs nyilvesszővel Kanna-t,de valaki hátulról lefogta. - Koharu!Engedj!-próbált szabadulni Kagome,ám Kanna újra megszólalt rideg fagyos hangján. - Az ő lelke már majdnem meg van.-nézett Kema-ra,majd Kagome-ra pillantott.-De a te lelked is kell Kagome! Kagome körül is megjelent egy kék fény ,ami egyre jobban elszivta az erejét,de még nincs késő egyik lány segitségére se. Kin Inuyasha és Miroku csuszot le a dombról. - Inuyasha,egyre tobben jönnek!-szólt Miroku Inuyasha-nak. - Észrevettem!-ütött le egy embert a fiú. Ekkor a falusiak egy kicsit hátráltak.A fiúk észrevették az emberek mögött Kagura-t a démon nőt. - Kagura!-nyúlt Inuyasha a Tessaiga-hoz. Kagura nem válaszolt Inuyasha lepödötségére ,csak szánalmas tekintetel nézte öket. - Már rég megkellet volna ölnötök öket,-nézett Kagura az emberekre - egy lelketlen ember mit számit....-mosolygot gonoszan - Lelketlenek?-lepödött meg Miroku. - Akkor azért ilyen furcsák.-nézett Kagura-ra Inuyasha . - Vagyis nincs egyedül....-aggodoan nézett Miroku Inuyasha-ra. - Ebben is igazatok van,és ha jól tudom most intézik el az egyik barátotokat!-mosolygot gonoszan Kagura. - "Kagome,Sango,Kema"-gondolta egy pillanatig aggodoan Inuyasha. - Mi a baly Inuyasha,csak nem félsz?-nézett Kagura Inuyasha-ra. - Miroku,menj a lányokért!-szólt Inuyasha Miroku.hoz. - És veled mi lesz?-kérdezte Miroku. - Teszem a dolgom!-vette elő Inuyasha a Tessaiga-t.Kagura megtámadta Inuyasha-t,de a fiú kivédte őket.- Menj már!-szólt hátra Miroku-nak. Miroku elkezdett futni,s segitségéül Kirara mindenkit felököt aki Miroku útjában állt.Miroku beért a házba,de a földön heverő Koharu-t pillantotta meg. - Miroku anyira féltem!-ölelte át a fiút Koharu. - Ne félj!-feledkezett meg Miroku a többiekről. A meletük lévő szobában Shippo most tér magához és látja a három lányt a földön. - Sango!-nézett a lányra.-Kagome-nézett a másik oldalra.-Kema.-mondta és nekiugrott Kanna-nak,de a lányon védőpajzs volt,ami megrázta,majd elökte meszire a kölyök démont. Miroku még mindig ölelte a lányt,de ekkor Koharu szeme újra 'üres' lett és elővett Miroku háta mögött egy kést.
|