11.rész-Makuna

Néhány nap telt el és mindenkinek kezdet jobb kedve lenni.A visko melett mindenki evett,csak Inuyasha és Kema nem,nekik a kiabálásuk halatszott a viskoból.
- Még nem harcolhatsz ,se hősködhetsz Inuyasha!-mondta ben Kema.-A sebed még nem gyógyult be ,sebezhető vagy és lassu.
- Sajnálom Kema most akkor is tovább megyünk,amugy is jól vagyok!-válaszolta makacsul Inuyasha.
- Aha!-sóhajtott egyet a lány és hozzáért Inuyasha sebéhez majdnem.Egyszer csak Inuyasha orditását lehetett halani.-Fájt?Na látod!Makacs majom.-mondta halkan a lány .
- Ki a MAKACS MAJOM?-kérdezte Inuyasha mérgesen a lány után.
Kin Sango-ék beszélgettek az evés közben.
- Megint vezsekednek?-kérdezte Miroku.
- Igen !-válaszolta egyszere Sango és Kagome.
- Kema-nak igaza van Inuyasha-nak még pihenie kéne.-mondta Shippo a két lány között ülve.
- Súlyos sebet kapott.-mondta Miroku.-De őt ez nem zavarja.
- De zavarhatná.-mondta Sango s ekkor Kema jött ki a visko ajtaján ,Inuyasha meg utána mérgesen.
- Nem vagyok makacs majom!-mondta hajhatatlanul .- Amugy is nem engem hanem Kouga-t kéne ápolnod!-zsörtölödött a fiú.
- Ajaj!-mondta halkan Kagome.
- Inuyasha!-fordult meg dühösen Kema.-Tudod mit ,meg is bántam,hogy segitetem egyszer is !-és elindult az erdő fele.
- Menj csak!A farkasok várnak!-orditotta Inuyasha.
- FEKSZIK!!!-halatszott Kema hangja.Ekkor Inuyasha egy nagyott zuhant a földre.
- Megint  összevesztek.-sóhajtott Kagome.- Inuyasha néha lehetne.....-nem tudta befejezni a mondatott a lány.
- Hova mész?-kérdezte utána Shippo.
- Makacs kutya mentes övezetre!-halotta a róka szellem a lány hangját.-Mi?-nézett Kagome-ra.
- Leforditom,elment levegöt szivni.-mondta Miroku.
- Igaza van Inuyasha-nak abban,hogy nem érdemli meg Kema-tól,hogy segitett.Állandóan veszekednek.-mondta Shippo,de egy nagy ütést kapott a fejére.
- Inuyasha!-szólt Kagome a fiú-ra.
- Megérdemelte!-mondta Inuyasha és vissza ment a viskóba.
Shippo csak sírt a lányok pedig szúrós tekintetel néztek Inuyasha-ra.Az erdőben kis fény hatolt át a fákon .Kema ült egy fa tövében.
- Ah!-sóhajtot  a lány ám hirtelen azt vette észre,hogy a fák lombja között ugrál valaki a visko fele.-Ki lehet ez?-mondta és elkezdett vissza fele futni.
A viskónál Sango és Kagome beszélgettek ,mig Miroku Shippo-t nyugtata.
- Tudod, hogy Inuyasha milyen indulatos!-szólt Miroku.
- De ez nem ér!-kapálozot Shippo.
Ekkor Inuyasha jött ki a visko ajtaján.
- Készüljetek,szellem szagot érzek!-mondta.
- Igen valaki vagy valami közeleg!-mondta Miroku.Mindenki elővette a fegyverét,mig Shippou Kirara hátára mászot.
Ekkor egy kis füstött követve megjelent egy szellem Inuyasha-ék elött.
- Inuyasha készülj végzek veled!-szólt rámutatva a félszellemre.
- Inuyasha ártotál már valaha is ennek a szellemnek?-kérdezte Miroku.
- Nem.-mondta Inuyasha,előhuzva a Tessaiga-t.-De ami késik nem múlik!
- Inuyasha ne legyél önfejű ,súlyos a sebesülésed.-kiabált oda Kagome.
- Ne aggodj értem!-mondta Inuyasha kétkedve saját szavában-"Igaza van,de ezt nem mutathatom meg ennek a szellemnek."
- Sango,Kagome gyertek,menjünk hátrébb!-mondta Miroku hátrébb huzva a két lányt.
- Szerzetes,nekünk nem segitenünk kéne?-nézett Miroku-ra Sango.
- De,itt készen állunk ,hogy segitsünk amikor kéne.
- Rendben.-bolintott Kagome-Shippou ,maradj Kirara hátán.-szólt hátra a lány.
- Tényleg igazak a hirek...-kezdte gonosz mosolyal a szellem.
- Milyen hirek?-nézett lepödöten Inuyasha.
- ....tényleg egy KORCS akarja legyőzni Naraku nagyúrat,milyen szánalmas.
- Korcs?-lett hirtelen Inuyasha mérges és indulatosan nekirontott a szellemnek.-Szélborda!
- Kár volt!-mondta a szellem és megjelent előte Kanna ,aki visza verte Inuyasha támadását magára.
- Inuyasha!-nézett aggodoan hirtelen Kagome.
- Most kéne segitenünk!-indult volna el Sango,ám Miroku megfogta.-nézétek!-mutatott a szellem mögött lévő ledőbent lányra.
- Kema!?-ismerte fel Kagome.
- Maradjatok,úgy érzem ennek még nincs vége.-mondta Miroku megogva Sango-t és Kagome-t.
- Makuna..-halatszott Kema halk lepödött és zavart,szomoru hangja.
A szellem illetve Makuna megfordult és csak egy undoritó jellegű fintort mutatott a lány iránt.
- Ismerik egymást?-lepödött meg Sango a többiekre nézve-Honan?
- Nem tudom...-válaszolta kétségekben Kagome.
- Kis Korcs!-jegyezte meg Makuna Kema fele.
- Senki nem nevezheti egyik barátomat se korcsnak!-állt fel Inuyasha a tessaiga-ra támaszkodva.
- Tényleg!-mondta Makuna és már célzott volna a kardjával Inuyasha fele mikor valaki megfogta a kezét.
- Ne tedd!-mondta Kema fogva a fiú karját.
- Miért ne Kemane Hickary!-fintorgott Makuna a név kimondása közepette és megforgatva a lányt Inuyasha-nak lökte.
- Nem tudtál volna máshova földet érni!-szólt Inuyasha a lánynak.
Kema viszont nem figyelt Inuyasha-ra csak Makuna-ra .
- Mi történt veled Makuna?-ment közelebb Kema.
- Mi?-nézett vicsoritva és lepödötten Inuyasha.
- Naraku hű barátja és csatlósa vagyok....kérem az ék kő darabait!-válaszolta.
- Naraku?-mondta halkan szomoru csengésű hangon a lány.
- "Ki lehet ez?"-gondolta Inuyasha a szellemre nézve.
- Azt nem kapod meg!-mondta Kema és felhuzott megcélozva egy nyilat Makuna fele.
Makuna viszont nevetett csak egy jót.
- Min nevet?-aggodot Kagome.
- Úgye viccelsz!-tért vissza a dologhoz a szellem.-Te soha nem birnál megölni.....-nevetett még mindig.
- Igaza van !-rogyott ösze a szomoruságban Kema.
- Mit müvelsz?-nézett rá Inuyasha.
- Most menjünk!-szólt Miroku a lányoknak és kirohantak.
Makuna be volt keritve ,de őt ez nem zavarta.
- Na mindegy ,ráérek még!.-mondta és egy virágot Kema elé dobva  s eltünt.
A lány felvéve a virágott zomoruan nézett rá.Inuyasha unottan nézett.
- Menjünk!-mondta.
Este a tűznél Kagome egy aggodva nézett a Makuna incidens otta halgatag Kema-ra.Kema felállt és elindult a virágal a kezében az erdő fele.
- Vajon mi lelte?-sugta kérdően Sango Kagome fülébe.
- Nem tudom.-nézet Kagome előre.
- Talán egy régi ismerős?-nézett Miroku Kagome-ra.
- Nem,együtt jöttünk ide az elött nem volt itt,és amugy is Makuna-val még soha nem találkoztunk!-válaszolta Kagome.
- Mégis ismeri,hisz nem támadott rá.-mondta Sango.
- Nem mindegy ,a lényeg, ,hogy meg gyengült a szellem előtt és nem utóljára találkoztunk Makuna-val.-jegyezte meg Inuyasha.
- Inuyasha!Menj utána!-szólt Miroku.
- Miért ő?-kérdezte lepödöten a két lány.
- Inkább menjek én?-nézett a két lányra Miroku.
- Ne,nem kell majd Inuyasha vissza hoza!-mondta egyszere Sango és Kagome.
- De Inuyasha,ne mondj rosszat,nincs olyan lelki állapotban.-jegyezte meg Shippou.
- Remek!-sóhajtot Inuyasha majd elindult..-Mióta szervezkedtek ellenem?
- Jobb ha nem tudja!-sugta mosolyogva Kagome Sango-nak.
Az erdőben egy kis patak melett ült Kema.A viztüköre nézve és a virágot szorongatva.
- Makuna,miért változtál!?-sóhajtott álva.
- Ki ez a Makuna?Régi barát?-kérdezte mérgesen mögötte a félszellem.
- A......a-kezdte a lány de a hangja elcsuklott és sírásba kötött ki.-A..a bátyám!-mondta könnyezve megölelve bánatában azt aki épp mögötte volt.
- Ö..-jött zavarba Inuyasha .
A lány észrevette,hogy Inuyasha áll elöte igy gyorsan elengedte a fiú lepödött arcára.
- Bocsi.-mondta letötölve a könnyeit.
- Nem történt semmi!-mondta Inuyasha titkon elpirulva.-Hogy lehet a bátyád szellem?
- Nem tudom,átok,varázslat!-találgatott a lány és leült.
- Szerinted Naraku úgy irányitja mint Kouhaku-t ?-ült le Inuyasha Kema mellé.
- Nem,Makuna saját akaratából van Naraku-val.
- Tudom,hogy ez nehéz,nem is kérlek rá ,hogy megöld.-szólalt meg Inuyasha.
- Köszönöm!-fordult Kema Inuyasha felé.-Hiába Makuna is elenség és én fogom megölni!-mondta Kema ,megfogva Inuyasha homlokát.
- Mit csinálsz?-kérdezte lepödöten a fiú.
- Semmit!-engedte el a fiú homlokát-"Nem lázas,akkor nem képzelésből mond ilet"-gondolta a lány ,majd megfordult és a virágott bedobta a vízbe.-Viszlát Makuna Hikary !-mondta.